Pécsi Püspöki Énekiskola (1990-1997)


  • Vissza a történetünk oldalra
  • Dr. Cserháti József pécsi megyéspüspök 1990-ben alapította a Pécsi Püspöki Énekiskolát. Az intézmény az 1888 és 1953 között fennálló Székesegyházi Énekiskola hagyományait kívánta folytatni, megváltozott körülmények és szervezeti keretek között hasonló célt elérni: tanulóinak keresztény szellemiségű intézményi környezetet biztosítani, és színvonalas fiúkórust nevelni a székesegyházi liturgia számára. Az intézmény mindössze 7 évig működött (ebből az utolsó puszta formalitás volt), így két évtized távlatából leginkább ígéretes kísérletként értékelhető. E rövid idő is elegendő volt azonban az Énekiskola-eszme újjáéledéséhez, s egy új, nagyon markáns közösségi emlékcsokor létrejöttéhez.

    Előzmények

    Tény, hogy a Püspöki Énekiskola formális megalapítása előtt, a rendszerváltással egy időben, az első lehetséges pillanatban megkezdődött egy napközi jellegű énekiskolás képzés, amelynek házigazdája Báthory László Ágoston téri apátplébános, szakmai irányítója Uzsalyné Pécsi Rita volt. Hozzájutottak a régi énekiskola formaruháihoz, amelyek egy része sajnos elkallódott, egy-egy darab talán még az 1989/90-es tanév növendékeinek birtokában van. Pécsi Ritának a sajtóban megjelent nyilatkozatai előrevetítették későbbi koncepcióját, a megvalósítás módját azonban akkor még máshogy képzelte. Az elismert zenepedagógus-dinasztia sarja az év során szembekerült Cserháti József megyéspüspökkel, aki 1990-ben újragondolta az Énekiskola ügyét, új emberekkel teljesen új rendszert alakított ki.

    Az első öt év (1990-1995)

    1990-ben hivatalosan is létrejött a Püspöki Énekiskola, és a hagyományoktól eltérően általános iskolai képzést is biztosított. Az alapítók a katolikus iskolák hiányával indokolták ezt a változtatást, attól féltek, hogy az Énekiskolában elvégzett munka kárba vész, ha a gyerekek délelőtt ellentétes szemléletű közegben nevelkednek. A szervezeti és lelki élet irányítói Báthory László és Garadnay Balázs voltak, a zenei képzés Jobbágy Valér karnagy feladata lett. A Székesegyházi Énekiskola Hunyadi utcai épülete ekkor még nem került vissza egyházi tulajdonba, ezért az új intézet négy évig a pálos szerzetesek vendégszeretetét élvezte. Az Énekiskola – továbbra is fiúiskola – jelenléte komoly próbára tette a kolostorkertet, és a derék pálos atyák türelmét egyaránt. Amikor Garadnay Balázs atya egy alkalommal bocsánatkérően fordult Ákos atya felé a virágok pusztulása miatt, az idős pálos szerzetes ezt mondta: „Ugyan, hagyd. A gyerekek sokkal szebbek, mint a virágok.” Ez a megbocsátó szeretet vette körül a fiúkat a pálos kolostorban töltött évek során. 1990-ben a kolostor rendkívül leromlott állapotban volt, a püspökség hozzájárulása és a szülők emberfeletti támogatása segítségével sikerült az helyrehozni a helyenként életveszélyes épületet, és felszerelni a kollégiumot. Ma már talán nehezen elképzelhető, de a mindennapi élelmezés sem volt zökkenőmentes, ezen a nehézségen többször szintén a szülők, illetve Szentgyörgyváry Károly közreműködésével a Máltai Szeretetszolgálat segítették át az iskolát.

    Jobbágy Valér 1990-ben 36, 6-12 éves gyerekkel kezdhette meg a munkát. A végső cél természetesen a székesegyház zenei liturgiájának biztosítása, az egyházzenei szolgálat volt. Kezdésként egyszerűbb gregorián himnuszokat vett elő, de 1991-ben, az első tanév végén a székesegyház kórusának tenor és basszus szólamai közreműködésével a gyerekek elő tudták adni Victoria Missa „Quam pulchri sunt”-ját. 1991-ben meglátogatta az iskolát a gregorián ének nemzetközileg ismert szakértője, a Bécsben élő Béres György. Még ebben az évben II. János Pál pápa pécsi szentmiséjén közreműködött a fiúkórus, s az egyházfő üdvözölte és megáldotta őket. Később meglátogatták Paskai László bíborost Esztergomban, szerepeltek a Cecília-napi hangversenyeken, kezdte megismerni őket a város. Vasárnaponként baranyai falvak templomaiban látták el az egyházzenei szolgálatot, így is megpróbálva tanulókat toborozni az intézménybe. A szakmai munka eredményeképpen 1994-re megszületett az Énekiskola CD-felvétele, amely a történet további részének ismeretében különleges érték. A lemez azért is kuriózum, mert a férfiszólamokat kényszerűségből a mutáláson szinte épp átesett fiúk adták, mindössze egy felnőtt énekessel, a székesegyházi énekkar tenoristájával, Kardos Istvánnal kiegészülve.

    1994-ben eljött az évek óta várt pillanat, a „zöld épület”, az egykori Székesegyházi Énekiskola otthonának birtokba vétele. Ez, és a CD-lemez sikere azt mutatta, jó az irány, sikerül újra valami jelentőset létrehozni. A pálos kolostorba beszorított kis iskola talán tényleg nem töltötte ki teljesen az első pillanattól az új épületet – többek között erre hivatkozva, a háttérben az intézet későbbi sorát meghatározó tárgyalások kezdődtek.

    „Engedd be a tótot, kitúr a házadból!”

    1995-ben fontos változás történt: egy épületbe került két hasonló profilú intézmény. Az öt éve puszta létéért, állandó anyagi gondokkal küzdő Énekiskola, és a Pécsi Rita által vezetett, a Kolping Egyesület pénzügyi támogatását is maga mögött tudó katolikus általános iskola együttélése, lehetőségeik különbözősége már sok mindent előrevetített. Az anyagi különbségek mellett az igazgatónő tagadhatatlan vezetői kvalitásai és kiváló kapcsolatai is szerepet játszottak a végeredmény kialakulásában. Az 1995/96-os tanév számos konfliktusáról nem itt kell megemlékezni, de nem hallgatható el, hogy a tanév vezető, tanár és diák számára egyaránt idegfeszítő időszak volt.

    1996-ban az intézetben működő zenepedagógusokat a fenntartó Pécsi Püspökség alkalmatlanságra hivatkozva elzavarta, Garadnay Balázst áthelyezték (sőt, hosszú ideig semmiféle további megbízást nem kapott, amely a már akkor is paphiánnyal küzdő egyházmegyében igencsak feltűnő volt). Az Énekiskola hattyúdala volt a kaposvári I. Europa Cantat Junior Fesztiválon való részvétel. Itt egy hétig az angol Mervin Cousins keze alatt dolgozhattak a fiúk. Mind vele, a reneszánsz egyházi zene kategóriában (más fiúkarokkal együtt), mind önálló koncertjükön nagy sikert arattak, s más körülmények között egy svájci énekkar testvér-kórusi kapcsolatra felhívó ajánlata is nagy örömre adott volna okot.

    1996-ban a papíron még létező iskola élére a Székesegyházi Énekiskolában nevelkedett karnagy, Székely Miklós került, munkáját mindössze Nagy István nevelőtanár segítette. Összesen 16 gyerekkel dolgozhattak. Az utolsó év a tudatos elsorvasztás időszaka. A méltatlanul mellőzött Jobbágy Valér mellett Székely Miklós is tragikus szereplője a történetnek. Leveleiből, és egy rövid hangfelvételből kiderül, hogy jó szándékkal, de végtelen naivitással, az 1953 előtti énekiskola változatlan újraélesztésének ábrándjával kezdte meg munkáját. Mivel sikerült őt szembeállítani a megelőző hat év szereplőivel, a Szent Mór Iskolaközpont vezetése pedig ellene dolgozott, magányos harcot vívott egy olyan mérkőzésen, ahol az eredmény előre meg volt állapítva. Hiába szervezett több mint 30 gyereket a következő tanévre, a félretájékoztatott, és az Énekiskola életben tartása iránt amúgy sem elkötelezett fenntartó megköszönte munkáját, s 1997 óta „szünetelteti az intézet működését”.

    Pécsi Rita az Énekiskola felszámolását követően nagyszabású, a maga nemében kiváló katolikus, művészeti iskolaközpontot hozott létre, mely a mai napig működik Szent Mór Katolikus Iskolaközpont néven (2007-től már az igazgatónő nélkül). Feleennyi támogatással a Püspöki Énekiskola is fennmaradt, és megerősödött volna, 20 éves szakmai múlttal meghatározó reklámarca lehetett volna 2009-ben az ezeréves pécsi püspökségnek, és 2010-ben Pécsnek, Európa Kulturális Fővárosának. Azon, hogy a kommunista hatalom 1953-ban megszüntette az európai szinten is jelentős Énekiskolát, nem lehet különösebben megütközni. Azonban 1997-ben saját fenntartója engedte el az újraélesztett intézmény kezét, sokakban hagyva ezzel megválaszolatlan kérdéseket.

    A Püspöki Énekiskola korabeli megítélése

    Annak ellenére, hogy a Székesegyházi Énekiskolát markánsan jellemzik bizonyos rítusok, jelképek, szokások és eredmények, nem lehet egyenlőségjelet tenni ezek, és az Énekiskola közé. 1990 őszén 36 kisfiú kezdte meg tanulmányait az iskolában, amelyben nem volt „hecsedli”-ruha, kötelező bentlakás, Glatt-féle énekoktatási módszer, amelynek épülete nem a legendás elődök épülete volt, mégis nagybetűs Énekiskola volt ez is. Az Énekiskola ugyanis egy eszme; egy szellemi örökség, amelynek továbbvitelét a Püspöki Énekiskola megálmodói, vezetői, tanárai felvállalták.

    A pálos kolostorban töltött évek alatt aztán kialakultak új rítusok, jelképek és szokások, amelyek szintén összekötnek egy generációt. És születtek új eredmények is, amelyek okot adhattak a büszkeségre. 1994-ben az elődök épületébe való visszaköltözés reményt keltett, a távlatok megnyílása helyett azonban az elsorvadás, az elsorvasztás jutott osztályrészül az iskolának. Az ellendrukkerek sikerrel jártak: a vélt és valós hibák korrigálása helyett elsöpörtek egy értékes kezdeményezést.

    A Püspöki Énekiskolát működése során számos kritika érte, sokan képzelték tévesen azt, hogy 40 év kihagyás után ugyanott lehet folytatni, ahol Mayer Ferenc 1953-ban, 65 év szisztematikus építkezés után abbahagyta. Emiatt a fiatal iskolára és énekkarra az első pillanattól kezdve eredménykényszer nehezedett, amely vélhetően a szakmai munkát is befolyásolta. Tény, hogy az Énekiskola nem szorította ki a székesegyházi liturgiából a Palestrina Kórus nőikarát, de az is tény, hogy érdemi eredményeket mutatott fel.

    Az énekiskolások ma

    Az Énekiskola második feloszlatása után egy évtizeden át nem szerveződött diáktársi találkozó. 2007 februárjában azonban Jobbágy Valér 60. születésnapjára rendezett ünnepi hangversenyen az egykori énekiskolásokból álló alkalmi énekkar is fellépett, előadva egy gregorián éneket (Salve regina) és Casciolini Panis angelicius-át, Koller Tamás vezetésével. 25 egykori diáktárs gyűlt össze, jelezve, hogy 10 év alatt sem koptak el az énekiskolás évek alatt szerzett emlékek. A produkciót követő, megkülönböztető tapsvihar egyértelműen nem az énekszámokat, hanem a gesztust értékelte – a megjelent, zenét értő és ismerő pécsiek pontosan tudják, mit vesztett Pécs városa és a magyar katolikus egyház az Énekiskola megszűntetésével.

    2015-ben közel 30 volt énekiskolás és néhány tanáruk ünnepelte meg az alapítás negyedszázados jubileumát. A Palestrina Kórushíradó 2015/2-3. száma az esemény alkalmából jelent meg, többek közt Garadnay Balázs atya visszaemlékezésével. Az ünnepségről írt beszámoló a 2015/4. számban olvasható.

    Meg lehet próbálni harmadszor is?

    Vajon van-e létjogosultsága az Énekiskolának Pécsett a XXI. században? Ugyanez nem kérdés Bécsben, Regensburgban, Rómában, Montserratban és az Egyesült Királyság számos városában. Ezek szerint a helyesen feltett kérdés az az, hogy akarunk-e újra Énekiskolát Pécsett, illetve azok akarnak-e ilyen intézményt, akiknek hatalmában áll az újraszerveződést előmozdítani, felkarolni.

    Mi kell a pécsi fiúénekes-képzés hiteles újrainduláshoz?

    – A Székesegyházi Énekiskola történetének, módszerének és eredményeinek alapos ismerete.

    – A Püspöki Énekiskola történetének, módszerének és eredményeinek alapos ismerete.

    – A fentiek objektív értékelése, a tanulságok levonása, a hibákkal való őszinte szembenézés (legyen az civil szakember, vagy egyházi vezető hibája).

    – A ma is működő színvonalas (elsősorban külföldi) kórusiskolák megismerése.

    – A célok és elvárások világos kijelölése, időt hagyva a kezdeti nehézségek lebirkózására.

    – Olyan koncepció kialakítása, amely gyökerében „pécsi”, de felhasználja a napjainkban működő sikeres intézmények szakmai módszereit és szervezeti struktúráját, és tekintettel van a társadalmi közegre, amely a leendő iskolát körülveszi, s amelyből növendékeit rekrutálni kívánja.

    – Megfelelő szakmai vezetők (elsősorban szakmai szempontok szerint történő) kiválasztása, és kiképzése, az iskolát csak ugródeszkának használó szerencselovagok kiszűrése.

    – Pillanatnyi érdekektől mentes, kizárólag a meghatározott célokat szem előtt tartó zavartalan működés, szakmai, strukturális és lelki állandóság és biztonság.

    – A pénzügyi háttér biztosítása, garanciák a működés fenntarthatóságára.

    – Közös hagyományunk tisztelete, annak felismerése, hogy a harmadik induláshoz nagyszabású vízió kell, hit egy évtizedeken át működő intézményben.

  •