A Pécsi Székesegyház Palestrina Kórusa (1953-)


  • Vissza a történetünk oldalra
  • 1953 tavaszán az Állami Egyházügyi Hivatal megszűntette Pécs országos hírű egyházzenei műhelyét, a X. Pius pápa útmutatásainak szellemében működő Székesegyházi Énekiskolát. Mayer Ferenc, az Énekiskola legendás pap-karnagya ezután vegyeskart szervezett, a szélnek eresztett 8-14 éves fiúk, a „hecsedlik” helyét hölgyek vették át. A kényszerűségből átalakított énekkarnak kettős célja volt: továbbra is ellátni a székesegyház liturgiájának zenei szolgálatát, és átmenteni a hagyományt, az Énekiskola 65 éves működésének eredményeit.

    Rövid történet

    Mayer Ferenc az 1960-as évek elejéig vezette a kart, megtestesítve a folytonosságot a régi és az új dómkórus között. 1954 és 1956 között nem vezényelhetett, ekkor Hegyi László helyettesítette őt a Székesegyház karzatán. Főképp egészségi állapotának megromlása miatt adta át a kórus irányítását az 1958-tól Pécsett tartózkodó dr. Hergenrőder Miklósnak, aki mögött – győri működésének köszönhetően – ekkorra már tekintélyes szakmai múlt állt.

    Miklós atya is énekiskolás növendék volt, így a stílus folytonossága nem volt kérdéses. Azonban – ahogy elődei is – a felhalmozott értékek megtartásán és művelésén túl újításokkal is próbálkozott. Így az 1960-as évek végétől rendszeresítette a Cecília-napi koncerteket a Székesegyházban, amelyeken kórusával megszólaltatott olyan hangszerkíséretes műveket is, amelyeket a liturgia szolgálata során a hagyományoknak megfelelően mellőzött. Ő volt az első, aki a Dulánszky-féle dómkórus előtti nagyszerű pécsi zenészek zenei hagyatékát gondozni kezdte: ezeken a koncerteken csendültek fel évszázados hallgatás után Novotni Ferenc, Depisch Bálint, Lickl György, Hölzl Szeráf Ferenc és Wachauer Károly művei. A dómkórus munkája a negyvenes évek után egészen 1977-ig nem került a figyelem középpontjába. Ekkor az Országos Filharmónia pécsi koncertjén való közreműködésre kérték fel (tudomásunk szerint első egyházi kórusként), s ekkor adta Hergenrőder atya a Palestrina nevet az együttesnek. Később több hasonló felkérést kaptak. Természetesen a fontossági sorrendben az említett fellépések és az esetenkénti turnék előtt állt a püspöki és káptalani misék zenei szolgálata. Hergenrőder Miklós vezetése alatt a Palestrina Kórus elismert énekegyüttes lett, amely Kodály Zoltán és Bárdos Lajos figyelmét és barátságát is magáénak tudhatta. A Székesegyház egyházzenei életének rendíthetetlen tartóoszlopa volt az egész korszakban a kiváló orgonista, Halász Béla.

    Hergenrőder Miklós megromlott egészségi állapota miatt 1988-ban visszavonulni kényszerült. Ebben az évben még elvitte kórusát egy burgenlandi túrára, de egyre többször vezényelt Jobbágy Valér, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem fiatal tanára, aki végül Miklós atya utódja lett. Halász Béla 1991-ben hunyt el; a Palestrina Kórus munkáját  ezután tanítványa, Krómy Judit segítette, aki azonban nem kapott kinevezést a székesegyházi orgonista állásra. (A tragikus sorsú művész 2003-ban távozott az élők sorából, nagy űrt hagyva maga után.)

    Az új karnagynak nem volt könnyű dolga. A magas átlagéletkorú kórus nehezen tűrte a szigorú, minden apró részletre ügyelő szakember munkamódszereit, és sok régi énekes kilépett ebben az időben. A sorok feltöltése nem volt zökkenőmentes. Időközben több más együttes is alakult a Székesegyházban. A Miklós atya idején alakult ún. „kis kórus”, amely a 8 órai misén énekelt, a 80-as évek folyamán Uzsalyné Pécsi Rita vezetése alatt önállósult, mint a Pécsi Bazilika Bárdos Kórusa. A 90-es évek elején érkezett orgonista, Szamosi Szabolcs is feltétlenül fontosnak tartotta, hogy saját kórust alapítson (a Pécsi Bazilika Mozart Kórusa). Ezen együttesek a fiatalok számára vonzóbbak voltak, mint az „öregek” Palestrina Kórusa. Ebben az időben történt az évtizedes miserend megbolygatása is: a latin mise 9-ről 11 órára került, a korábban sokak által látogatott szertartáson részt vevő hívek száma erősen megcsappant. A Gondviselés mégsem hagyta teljesen elolvadni a Palestrina Kórust, a generációváltás, ha lassan is, de megtörtént, s a latin mise is megmaradt napjainkig.

    Nehéz szavakat találni azokra a munkakörülményekre, amelyek a kórust évtizedekig körülvették. Mivel erről nem sikerült érdemi párbeszédet kezdeményezni, a tagság civil szervezet megalapítása mellett döntött, külső segítséget remélve. A Glatt Ignác Egyesület az elmúlt években bebizonyította létjogosultságát: előbb a legalapvetőbb működési nehézségek szűntek meg, majd CD-felvételekre, utazásokra és a kottatár nagyszabású felfrissítésére nyílt lehetőség.

    2011-ben új főpásztort kapott a Pécsi Egyházmegye. Félelemmel vegyes érdeklődéssel vártuk az új megyéspüspököt, aggódva a latin miséért. Szerencsére dr. Udvardy György megyéspüspök nemhogy megtartotta, de meg is erősítette a székesegyházi latin liturgiát, azzal, hogy a vonatkozó szabályok legteljesebb betartását kérte. Bár korábban is törekedtünk az adott napra előírt offertorium eléneklésére, ettől kezdve a teljes proprium szabályszerűen hangzik el: az Introitus, Graduale, Alleluja/Tractus és Communio a Graduale Romanumból gregorián módon, az offertorium szinte kizárólag polifon szerkesztésben, az adott naphoz való szöveggel. Korábban az énekkar nem énekelt ilyen mennyiségű gregoriánt, azonban a kezdeti nehézségek után az évi közel 200 ének megszólaltatása fokozatosan elmélyítette a korális éneklésében való jártasságunkat.

    2013-tól Kovács Szilárd személyében ismét az énekkarral azonos értékeket képviselő és valló orgonistája van a Székesegyháznak. 2015-ben végre megfelelő próbahelyiséghez jutott a kórus, így jelenleg nyugodt körülmények között készülhet rendszeres szolgálatára. Az énekkar létszámában meg sem közelíti a 80-as évek dómkórusát, de a lelkes és kitartó tagság biztosítja a stabil működést, még a nyári hónapokban is, s időről időre érkeznek új érdeklődők.

    Repertoár

    Bár az 1940-es évek előadó-művészeti bravúrját (ekkor az év során semmit nem énekeltek kétszer) nem lehet – és nem is cél – megközelíteni, a Palestrina Kórus törekszik rá, hogy minél nagyobb szeletet mutasson be repertoárjából. Ez éves szinten cca. 25 különböző misekompozíció, 70-80 motetta és megközelítőleg 200 gregorián ének előadását jelenti. 2015-ben 26 misét és 87 motettát énekeltünk (Misék: 11 Palestrina, 3 Victoria, 2-2 Viadana, Lotti és Lassus, valamint 1-1 Anerio, Croce, Griesbacher, Hassler, Morales és Suriano. Motetták: 20 Palestrina, 15 Lassus, 9-9 Ingegneri és Rheinberger, 4-4 Byrd, Hassler és Victoria, és 22 további mű más szerzőktől).

    A XIX-XX. század fordulóján kerültek az együttes tulajdonába Regensburgból a Palestrina és Lassus összkiadások és a Musica Divina négy kötete és számos motettagyűjtemény; ezeket az 1940-es évekig a kortárs regensburgi szerzők, ill. az akkori hazai kortársak, Kersch Ferenc, Harmat Artúr, a Bárdos testvérek és Kodály Zoltán liturgikus szerzeményei követték, lényegesen kisebb számban. Az 1940-es évek végétől mindenfajta beszerzés leállt, elvétve nyugati együttesek adományai bővítették igen szerény mértékben a kottatárat. A hazai liturgikus kórusirodalom kiadása gyakorlatilag megszűnt. Ily módon sok évtizedes hiátus keletkezett a Palestrina Kórus hangjegy-ellátottságában. Az 1990-es évektől mindennapossá váló fénymásolási lehetőséggel élve bizonyos hiányokat pótoltunk, ám célunk, hogy énekkarunk kottatára a mértékadó nyugati dómkórusok szintjét megközelítse, s legalább számottevő részben eredeti kottákat és nívós összkiadásokat tartalmazzon. 2013 óta több pályázati siker folytán számos új kotta, összkiadás és énekeskönyv került az énekkar birtokába, amelyek által tovább gazdagodott az együttes repertoárja.

    Pécs M. J. Város Művészeti Díja

    2013-ban a Glatt Ignác Egyesület felterjesztésére a Pécsi Székesegyház Palestrina Kórusa Pécs M. J. Város Művészeti Díját kapta. A felterjesztés szövegében szerepel, hogy „A Művészeti Díj odaítélése a székesegyházi egyházzenei hagyományt a legsötétebb évtizedeken átmentő énekesek hűségének és bátorságának elismerése is lenne.” Ennek jegyében szeretettel ajánljuk e kitüntetést az előttünk járó élő és elhunyt énekes társaknak.

    Kórustörténet-írás

    A Palestrina Kórus első krónikása dr. Benyovszky Imre volt. Neki köszönhetően legalább részben dokumentálva van az énekkar átszervezés utáni története – ugyan az 1950-es és 1960-as évek repertoárjáról csak szórványos adataink vannak, de az 1973 őszétől vezetett kórusnaplóból teljes képet kapunk a Pécsi Székesegyház zenei életéről. Közösségünk működésének egyik legfőbb motorja 2006-ban hunyt el. Munkáját Onhausz Miklós kórustitkár folytatja.


  •