A Püspöki Énekiskola Fiúkórusa, Pécs

  • A Püspöki Énekiskola Fiúkórusa, Pécs

    4.Tomás Luis de Victoria: Missa “Quam pulchri sunt” – Sanctus, Benedictus

    8.Hans Leo Hassler: Dixit Maria

    14.Giovanni Pierluigi da Palestrina: Haec dies


Teljes tartalom
# Szerző Cím Időtartam
1. Tomás Luis de Victoria Quam pulchri sunt gressus tui 4’11”
2-5. Tomás Luis de Victoria Missa “Quam pulchri sunt”
Kyrie 2’48”
Gloria 6’22”
Sanctus, Benedictus 5’08”
Agnus Dei 2’06”
6. Hans Leo Hassler Diligam te, Domine 3’19”
7. Hans Leo Hassler Ego sum resurrectio et vita 2’54”
8. Hans Leo Hassler Dixit Maria ad Angelum 3’35”
9. Hans Leo Hassler Inter natos mulierum 2’29”
10. Hans Leo Hassler Beata es virgo Maria 3’00”
11. Andrea Gabrieli Caro mea vere est cibus 2’56”
12-13. Giovanni Pierluigi da Palestrina Missa “Dum esset summus Pontifex”
Benedictus 1’58”
Agnus Dei 1’57”
14. Giovanni Pierluigi da Palestrina Haec dies quam fecit Dominus 3’27”
15. Giovanni Pierluigi da Palestrina Loquebantur variis linguis 2’29”

1990-ben kísérletet tettünk a hajdanvolt pécsi Székesegyházi Énekiskola feltámasztására. Csaknem 40 év telt el az előd intézmény máról holnapra történt kilakoltatása óta. Ma már a legfiatalabbak is nagypapák az egykori énekesfiúkból. Akkor – 1953-ban – több mint fél évszázados hagyomány szakadt meg, mely a kezdeti nehézségeket legyőzve, virágzó gregorián- és polifon-kultúrát honosított meg Pécsett. Nekünk a semmiből kellett – nem kisebb nehézségek árán – iskolát teremtenünk. A múltban gyökerezésünk néhány személyes ismeretséggel, tanítványsággal, barátsággal haladja meg az elődök repertoárjának ismeretét.

Az egykori alapító, Dulánszky Nándor pécsi püspökkivételes zenei ízlésről tett tanúbizonyságot, amikor a hangszeres zenét egyedülállóan kedvelők szakmai ellenállását megtörve, az újjáépített székesegyházban az a cappella zenét tartotta egyedül helyénvalónak. Csak csodálhatjuk ennek a kivételes műveltségű főpapnak ezen a téren is megmutatkozó rendkívüli körültekintését, aki maga utazott el Regensburgba, hogy személyesen győződjön meg a klasszikus vokálpolifónia különleges és egyedülálló előnyeiről, már ami a liturgiában való szerepét illeti.
Ezt követően került sor a pécsi Énekiskola megalapítására, a személyi és anyagi feltételek biztosítására, a személyi és anyagi feltételek biztosítására, beleértve az azóta sajnálatos módon megcsonkított gyönyörű neoreneszánsz épület felépítését is. A nagyszerű elődök munkájának eredménye már csak az idősebb pécsi generáció lelkében él. De hadd emlékezzünk meg az alapító karnagy, Glatt Ignác, s az őt követő Lajos Gyula kanonok, valamint az utolsó regensburgi növendék, Mayer Ferenc munkájáról. Ők hárman – az eredeti elképzeléseknek megfelelően – a regensburgi Dómban tanulták az egyházi zene szolgálatát. Mayer Ferenc közel két évtizedes működése ma is ismert a város idősebb generációja által. De nem feledkezhetünk meg arról a személyről sem, aki az ellehetetlenülés évtizedeiben – ha nem is az eredeti „hangszerelésben” – megőrizte és továbbörökítette a hagyományt. Dr. Hergenrőder Miklós, a hajdanvolt pécsi énekiskolás, akit a közbejött világégés megakadályozott abban, hogy elődeihez hasonlóan Regensburgban folytasson tanulmányokat; tarsolyában a feledhetetlen útravalóval a budapesti Zeneakadémián – és párhuzamosan a budapesti Hittudományi Főiskolán – végezte tanulmányait. A legnehezebb időszakban, 1958-ban* vette át a fiúkórus szerepét átvállaló vegyeskar, a székesegyház Palestrina Kórusának vezetését. Működésének felbecsülhetetlen érdeme, hogy megőrizte számunkra azt a liturgikus zenei formát és előadásmódot, amit jó évszázada Dulánszky püspök hihetetlen előrelátással és éleselméjűséggel Pécsett meghonosított.

Nekünk jutott a megtisztelő feladat, hogy – előbb az azóta megboldogult dr. Cserháti József pécsi püspök, majd az ő helyébe lépő Mayer Mihály megyéspüspök urak erkölcsi és anyagi támogatásától felbátorodva – újraindítsuk az iskolát. Némileg megváltozott a szervezeti háttér. Az eredeti Énekiskola a Székeskáptalan felügyelete alá tartozott, a mainak a Püspökség a fenntartója és irányítója. A régi iskola csak kollégium volt, kizárólag vidéki fiúk bentlakását szolgálva, a jelenlegi teljes alsó fokú képzést nyújtó iskola, melyből a tanulóknak csak a fele, harmada vesz részt a kórusmunkában.

Jelen felvételünk az első négy évről ad keresztmetszetet. Miközben az első beiskolázottak elérték 14. évüket, szinte az egész évfolyam túl jutott a mutáláson. Mivel nálunk hiányoznak az előzmények, így be kellett érnünk a 14 éves „férfikarral”. Ez érthető hiányérzetet jelenthet az érett férfihangokkal való összevetésben. Felvételünk dokumentum, mely „pótolja” azt a hiányt, amit az elődök munkáinak felvétel-hiánya jelent számunkra.

Képzésünkben jelentős szerepet játszik a gregorián korális éneklése. Az utóbbi időben végbemenő hangi dispozíciós változások e téren állandóan változó repertoár alkalmazására kényszerítettek bennünket. Ezáltal lehetetlenné vált egy olyan program kialakítása, mely helyet kaphatott volna a jelen felvételen. Nagyon fontosnak tartottuk az indulásnál, hogy könnyen befogadható művekkel tegyük hozzáférhetővé és kedveltté a reneszánsz zenét. E célnak kiválóan megfelelnek H. L. HASSLER motettái, melyek – általunk ismeretlen okok miatt – hiányoztak az elődök műsorából. PALESTRINA és VICTORIA miséi illetve motettái már egy magasabb nehézségi fokot jelentenek, de természetesen nem hiányozhatnak egy liturgikus szolgálatot ellátó kórus műsoráról.